Bellinzona - a dél-svájci, olasz nyelvi Ticino kanton központja - különleges hely: három középköri vár is ékesíti a várost. Az UNESCO világörökség részeként nyilvántartott, nagyon szép állapotú várak rendszert alkotnak, várfallal és alagúttal voltak/vannak összekötve egymással is, és elzárták a teljes völgyet.

"Bellinzona völgyszűkületében számos útvonal fut össze: a forgalom számára kiépített átjárók mellett – mint a Nufenen-, Szent Gotthárd-, Lukmanier- és Nagy Szent Bernát-hágó – korábban a Greinán, valamint Domodossola-Centovalli-San Jorio-Veltlin nyugat-keleti útvonalon is sűrű lovas-, gyalogos- és málhás forgalom volt. Ezek az útvonalak egyetlen, néhány kilométer hosszúságú úttá fonódtak össze Bellinzonánál, majd elhagyva a várost ismét elágaztak, hogy különböző módon – szárazföldön vagy vízen – érjék el a lombardiai Pó-síkságot. A terület stratégiai jelentősége egyértelmű volt, a topográfiai adottságok pedig kedvezőek voltak egy erődítményrendszer létrehozásához. Aki ellenőrzése alatt tartotta a völgyet, az uralni tudta az áthaladó áruforgalmat, illetve a kereskedelmet és ezzel nagy befolyással bírt a történelem alakulására." (wikipedia)

A várak többször is gazdát cseréltek, de hosszabban Milanó hercegségéhez tartoztak, és észak felől védték a hercegséget a svájci kantonoktól. Az 1500-as évek elején cseréltek végleg gazdát, akkor kerültek a svájci kantonok fennhatósága alá, és már csak másik funkciójuk maradt meg: az észak-déli kereskedelem után szép vámot szedhettek.

A három vár közül a középső, a Castello di Montebello a domboldalon áll, a város felett a domboldalon. 

A belváros felett álló, a három közül a legnagyobb épületegyüttes a Castelgrande, melybe le- majd a városból felsétáltunk:

Alulról a felső várak:

És végül a legfelső, legkisebb vár:

Mivel az időjárás térképek szerint tőlük északra még esős idő lesz, de Ticino legnagyobb része állítólag megússza a további esőt, így úgy döntöttünk, 1-2 napot még délen maradunk. Locarno felé vesszük majd az irányt.