Verona sokkal inkább bejött nekünk, mint előző nap Padova. Talán az elvárásainkat vittük lejjebb, talán a város hangulatosabb.

Itt is találtunk előző este egy szuper lakóautó parkolót, a belváros szélén, ideális helyen, sétatávolságra a belvárostól. Ez - talán a központi fekvése miatt - eléggé tömve volt, de egy éjszakára több, mint tökéletes volt. Volt azért még 4-5 szabad hely.

Ennek egy hátránya volt csak: nem volt áram. Mivel ez Olaszország, már nem lepődünk meg ilyeneken. (Ha figyelembe vesszük, hogy még magyarként is hányszor nézünk össze vagy jegyezzük meg, hogy "Na ez sem működik", "Na ez is igazi olasz megoldás", tiszta csoda, hogy úgy összességében azért valahogy még működik ez az ország.)

Veronai túránkat a Castelvecchio-nál kezdtük, egy középkori (1376-ban elkészült) folyóparti erődítménynél, melynek még a folyón átívelő saját hídja is erődített volt. 

A városnéző sétát a Verona Arena felé folytattuk, mely a Piazza Bra-n elterülő római kori amfiteátrum. A római Colosseum-mal ellentétben ez a mai napig működik. A római korban ez is gladiátorharc-aréna volt elsősorban, a középkorban a külső-felső részét lebontották, hogy városfalat építsenek a köveiből. A többi része megúszta, és lovagi viadalokra, sportarénaként, ünnepségek, győzelmi felvonulások helyszíne volt, sőt, néha vásártérként is használták. 1910-es években elkezdtek benne operaelőadásokat tartani, ami azóta nyári hagyománnyá vált. Látogatásunkkor is éppen nézőtér foglalta el a nagyobb részét, és éppen színpadi díszleteket építettek egy esti előadáshoz.

Említést érdemel még a Torre di Lamberti, a Piazza della Erbe hangulatos tere mellett álló magas torony, az óváros legmagasabb pontja. Mi Dáviddal fent, a lányok lent. Hát erről a kilátásról maradtatok le lányok. :)