A péntek semmittevéssel, akarom mondani aktív pihenéssel telt a Garda tó partján. A lakóautó és a tópart közti 5 métert sokszor sikerült megtenni, többször is úsztunk, pancsoltunk.

Másnap, szombat reggel egy búcsúfürdés után elhagytuk a tóparti kempingünket, és elindultunk a tó északi csücskébe, mert Atti kinézett egy szép kilátással kecsegtető túraútvonalat ott másnapra.

A tó nyugati partján az utunk szinte végig közvetlenül a part mentén vezet, alagútból ki, aztán be, és újra ki-be. Néha áthalad egy kisebb hangulatos part menti városon. Láthatóan gazdag környék.  Egymás mellett sorakoznak az 5 csillagos luxus hotelek és kisebb-nagyobb villák a hegyoldalban, elmondhatatlanul csodás kilátással a tóra és a szemközti hegyoldalra. Pálmafák, leanderfák és bokrok, szikrázó napsütés. A Garda-tó ezen a részen már egészen elszűkül hosszanti, északi irányba, így a csőben, a jó szélben már megjelennek a vitorlások is.

Az utak, a parkolóhelyek mindenhol szűkösek, a sziklák tövében érezhetően nehezen találnak és tudnak csinálni helyet az itt lakók. Olyan mintha minden éppen csak átférne a tű fokán, mi is a behemót lakóautónkkal.

Végül két alagút közt találunk egy pihenőt az út mentén, ahol kényelmesen elférünk, sőt még ebédelni is ki tudunk ülni az autó mellé. A part mellett több tíz méteres szakadék hívogatja az örülteket a csobbanásra a mélybe, de szerencsére nincsenek.:) Kicsit félelmetes korlát nélkül lenézni a semmibe.

Délutánra elértük a kiszemelt úticélt, Riva del Garda-t. Helyes part menti városka a legészakibb csücsökben. Kis szerencsével éppen csak lett helyünk a lakóautó-parkolóban, a környéken nem sok van, így elég nagy a túljelentkezés. Leparkolunk és irány a strand…

A kicsike strand szakasz égig érő hegyek tövében fekszik, és zsúfoltságig tele van. Nem csak a pancsolók körében kedvelt hely, külön kijelölt partszakasza van szörfözőknek, vélhetően fekvése miatt a hegyek felől vagy közül érkező szélben mindig lehet siklani.

Esti társasjáték, elégedettség az eredményekkel, és alvás…