A nagyobb látványosságok mellet Verona utcaképe is nagyon megkapó. Helyenként kopottas, de hangulatos épületek, macskaköves, gyalogos szűk utcácskák, virágok az ablakban, eldugott éttermek, és sült tengeri herkentyűk illata.
Az Aréna előtt találhat kisebbik főtér felújított házai szinte díszletszerűen ölelik körbe a teret és valódi díszleteket amik a következő előadásra várnak. Olyan mintha egy romantikus film forgatásán lennénk.
A sok városnézés után ideje egy kis vízparti lazításnak. Átjöttünk a Garda-tóhoz egy-két fürdős-lazítós-társasozós napot tartani. Sikerült egy klassz közvetlen tóparti kempinget találni.
Csütörtök este egy kis naplementés kacsaetetéssel kezdtünk, aztán a német-francia meccsel zártuk a napot.
Verona sokkal inkább bejött nekünk, mint előző nap Padova. Talán az elvárásainkat vittük lejjebb, talán a város hangulatosabb.
Itt is találtunk előző este egy szuper lakóautó parkolót, a belváros szélén, ideális helyen, sétatávolságra a belvárostól. Ez - talán a központi fekvése miatt - eléggé tömve volt, de egy éjszakára több, mint tökéletes volt. Volt azért még 4-5 szabad hely.
Ennek egy hátránya volt csak: nem volt áram. Mivel ez Olaszország, már nem lepődünk meg ilyeneken. (Ha figyelembe vesszük, hogy még magyarként is hányszor nézünk össze vagy jegyezzük meg, hogy "Na ez sem működik", "Na ez is igazi olasz megoldás", tiszta csoda, hogy úgy összességében azért valahogy még működik ez az ország.)
Veronai túránkat a Castelvecchio-nál kezdtük, egy középkori (1376-ban elkészült) folyóparti erődítménynél, melynek még a folyón átívelő saját hídja is erődített volt.
A városnéző sétát a Verona Arena felé folytattuk, mely a Piazza Bra-n elterülő római kori amfiteátrum. A római Colosseum-mal ellentétben ez a mai napig működik. A római korban ez is gladiátorharc-aréna volt elsősorban, a középkorban a külső-felső részét lebontották, hogy városfalat építsenek a köveiből. A többi része megúszta, és lovagi viadalokra, sportarénaként, ünnepségek, győzelmi felvonulások helyszíne volt, sőt, néha vásártérként is használták. 1910-es években elkezdtek benne operaelőadásokat tartani, ami azóta nyári hagyománnyá vált. Látogatásunkkor is éppen nézőtér foglalta el a nagyobb részét, és éppen színpadi díszleteket építettek egy esti előadáshoz.
Említést érdemel még a Torre di Lamberti, a Piazza della Erbe hangulatos tere mellett álló magas torony, az óváros legmagasabb pontja. Mi Dáviddal fent, a lányok lent. Hát erről a kilátásról maradtatok le lányok. :)
Padova nem tett ránk összességében nagy benyomást. Valami hiányzik, amit kerestünk benne. Talán csak túl nagy várakozásokkal érkeztünk: az internetes útibeszámolók hangulatos középköri városkaként írták le, és ezt csak erős beleéléssel, és nyomokban fedeztük fel.
De kezdjük az elején. Padova külvárosában, a sztrádakörgyűrűtől nem messze található egy lakóautó pakoló. Szinte üres volt kedd esti érkezésünkkor, talán ha 2 lakóautó állt benne.
Megszerettük ezeket a lakóautó-parkolókat, Szlovéniában és Olaszországban is elég sok van belőlük. A CamperSites nevű (iPhone) ingyenes app-ban egész jó kis térképes adatbázis van belőlük, és persze a lakóautó-kompatibilis kempingekről is.
A lakóautó-parkolók kvázi sima aszfaltozott parkolók, azzal a különbséggel, hogy a lakóautók számára szükséges plusz infrastruktúra, pl. WC és szennyvíz leeresztő, ivóvíz feltöltési lehetőség, és áramvételi lehetőség is ki van építve. Valamint sok helyen körbe van kerítve, és be is van kamerázva. Minden van, ami egy kényelmes éjszakázáshoz kell. Arra jutottunk, hogy városnézéshez - a kempingekhez képest negyed-ötödannyiba kerülő parkolók - jobb választásnak bizonyulnak, mint a kempingek, amit inkább a hosszabb, pl. tóparti tartózkodáshoz választunk.
A padovai lakóautó parkoló zseniális helyen van, mivel a városi gumikerekes villamos végállomásánál van. Így hagytuk a bicajokat a helyükön, és villamosra szálltunk délelőtt, és 15 perc alatt kényelmesen a belvárosban voltunk a villamossal.
A Scrovegni Chapel-ben kezdtünk, ami egy 1305-ben elkészült, az építtetőjéről, Enrico Scrovegni olasz uzsorásról elnevezett kis kápolna. A családi palota mellé építették, és az első része a családnak fenntartott privát kápolna volt, a hátsó nagyobb része nyitva volt az utca felől a város népe számára. Az idősödő Scrovegni azért építtette állítólag, mert nem akart az uzsorás életmód miatt a pokolra kerülni. Mindenesetre gyönyörű freskók díszítik a teljes belső falat.
A belvárosban sétálva sok külön-külön szép ház van, de valahogy a teljes városkép nem adta meg nekünk a várt hangulatot.
Külön szót érdemel a Palazzo della Regione, eredeti középkori rendeltetése szerint városháza volt. Az árkádos épületben az alsó szinten piac és apró boltok vannak, a felső szintet pedig eredetileg 3 helységre osztott, majd később egybenyitott nagy hall foglalja el.
Nem hiányozhat a - Velencéhez tartozás korából származó - a csatorna sem.
És végül a kedvenc képem a Botanikus Kertből, erről Réka már írt hosszabban...
Az 1545-ben alapított botanikus kertet a világ legrégebbi botanikus kertjének tartják, a botanikus kertek bölcsőjének.
A kert, melyet az UNESCO a világörökség részéé nyilvánított, mandalaszerűen megkomponált alaprajzzal vezeti körbe a nézelődőket a hűs ösvényeken, kisebb nagyobb gyógynövények, mérgező növények, bokrok, és fák sokaságán át.
Egy kiadós reggeli után egy kis úszással kezdtük a napot. Az idő továbbra is csodás, 29-30 fok van.
Majd délelőtt elővettük a bicikliket, és átkerekeztünk a szomszédos Piran-ba. Oda-vissza kb. 15 km volt, végig sík terep a parti úton, jól bírták a gyerekek is.
A piran-i félsziget csücskéből jól látszik a szomszédos két ország, Olaszország és Horvátország is. A Lucija kempingből amúgy sétatávolság lett volna a horvát határ.
Felmásztunk a dombtetőn a régi várfalhoz, csodás fentről a kilátás az óvárosra!
A belváros kis zegzugos utcái és a tengerparti sétány is Velence hangulatát idézik. Nem véletlenül, Piran Velence fennhatósága alatt volt párszáz évig.
A "Lucija Camp"ing-be visszaérve úsztunk még egyet a tengerben, és kicsit napoztunk is egyet.
Aztán összepakoltunk, és Olaszország felé vettük az irányt. Most egy időre elbúcsúzunk a tengertől, és meglátogatjuk Padovát, utána pedig Veronát.
Az éjszakát egy Padova külvárosában levő lakóautó-parkolóban töltjük.
Tegnap esti séta a horvát határ felé.
Egy visszatekintő tegnap estére, nagyon sok kommentet nem igényel..
Csodaszép naplementénk volt hétfő este!
Hétfő reggel még nagy terveink voltak a napot illetően, de nem vettük számításba, hogy a tengerparttól nehéz eltávolodni.
Így a nap egy klasszikus strandolos nap lett.:)
úszkálás, napon sütkérezés, fagyizás..
...és MINDENKI kapott pattogós rágót....nagy volt az öröm :)
Vacsi előtt még tartottunk egy nagy bevásárlást, így pár napig már nem maradunk éhen. :)
A biciklizés végül keddre maradt...
A városban barangolva sok apró érdekességre, szépségre lehetünk figyelmesek, ha kicsit jobban megnézzük a várost.
Helyenként viccesek, eredetiek régiek, korhűek, játékosak.
Nekem mindenesetre megtetszettek:)
Csillár a templom előtti téren
Jazzes graffiti a ház falán
Groteszk faldísz
A sárkányos híd nem annyira cuki sárkánya:)
A nemzeti jelképül választott sárkány a vár fémlépcsőjén is visszatér
A vártorony tetejére vezető csoda-csiga lépcső, ami úgy tűnt, hogy sosem fogy el, de aztán elfogyott és nagyon klassz kilátást nyújtott a tetején
Halkoponyák a hídkorlátján, a történetükre nem derült fény, de biztos nem volt vidám. A szerelmesek nem kímélték őket sem, meglakatolták.
És végül egy kis dzsungelhangulat a piac közelében található tűzfalról
Szombat éjjel megérkezett az előrejelzésben este látott vihar. Éjjel többször is arra ébredtünk, hogy az eső a lakóautó minden részén kopogtat. Nem engedtük be, de két-háromszor azért mindenki felébredt.
Reggel is lógott az eső lába, és délelőtt többször is eleredt az eső. Rékával blogot szerkesztettünk, és közben társasozás is volt.
Dél előtt nem sokkal rászántuk magunkat, hogy kiálljunk a parkolóból és útnak induljunk. Tőlünk 9 km-re volt a Predjama vár, ami (az audio guide szerint) Európa egyetlen barlangvára. Lenyűgöző hely, mindannyiunknak nagyon tetszett. Egy függőleges sziklafalban levő barlang szájához tapasztották az első, 11-12. századi várat, és a vár szinte egésze a barlangban van bent. Nem nagyon tudták az osztrák császár seregei sem bevenni, még kiéheztetéssel sem, mivel a barlangokból több más titkos kijárat is volt, amin keresztül a védők megoldották a folyamatos utánpótlást.
A vár után folytattuk utunkat dél felé, a szlovén tengerpart felé vettük végül az irányt némi tanakodás után. Közben megálltunk ebédet főzni és ebédelni egy autópálya parkolóban.
Délután megérkeztünk Potroroz-ba, ahol második próbálkozásra találtunk egy partmenti klassz kempinget, rengeteg üres hellyel. A hegyekből kiérve megjött a jó idő is, kisütött a nap, és Portoroz-ban már strandidő fogadott minket délután is. Egy gyors autókarbantartás (vízfeltöltés, szennyvízleeresztés, WC ürítés) után leparkoltunk egy árnyékos helyre, és irány a tenger.
Aránylag kellemes, 26 fokos volt a víz, szóval megvolt az idei első tengerben való fürdésünk. A szél még fújt, így gyorsan törölköztünk utána. Holnapra már az időjárás-jelentés szerint nem lesz szél, 29 fokos napos időt mondanak.
Este grilleztünk a lakóautó mellett, majd az olasz-német meccsnézéssel zártuk a napot.