Otthon. A hely, ahol nem 50x50 centis a zuhanyzó. A hely, ahol akár 5 méterrel is arrébb mehetek, ha hülye éppen az egyik gyerek. Sőt, akár a másik helyiségbe is átmehetek, mert van olyan. 

Azért az egyik szemem sír, míg a másik nevet. Egyrészt jó lesz a saját ágyamban aludni végre, nem műanyag kemping-tányérből reggelizni, hozzá nem nescafé kávét inni, és az ágyban nem hallani egyszerre három másik hortyogást/szuszogást.

A másik szemem azért sír, mert ez a vándorlós nyaralás nagy élmény, ezt a részét még 2 hónapig elviselném mosolyogva. Annyi szép helyen csak átrohantunk, 16 nap nem elég idő ennyi jó helyre.

De hát a szabadság véget ért, így hazaértünk. Egy órával később, mert az M1-en útzár nőtt egy baleset miatt. Húzzuk meg a zárómérleget.

Amit nem vittünk magunkkal:

- kocsikerék kitámasztó háromszöget, mert a mostani kocsihoz nem adtak, és nem vettem észre átvételkor,

- slagot, mert ezt sem adtak és nem jutott eszünkbe, és mivel nem minden kempingben / parkolóban van, slag nélkül nehéz pár szár liter vizet megkérni, hogy a tartályba menjen át a csapból - így vettünk menet közben

- elég torokfertőtelenítő tablettát, mert a gyerekek korlátlan számú napon képesek torokfájósak lenni.

- mindenkinek esernyőt, mert túl optimisták voltunk. :)

Amit vittünk, de nem kellett:

Ez egy túl hosszú lista lenne...

Amit kaptunk:

Sok-sok élményt, számtalan szebbnél szebb helyet láttunk. Tenger és tó, sok (nekem elég) fürdés, városnézés, szép hegyek és tájak, kirándulás, biciklizés, társasozás / játék. Mindenből jutott.

Időjárás:

So-so. Tulajdonképpen minden napot kihasználtunk, de a második hét elég esős volt, és a tervezett haladási irányunkat megtörte, hogy elkerüljük az egy hetes esőt. Mentünk volna még északra a Fekete-erdőbe, Strassbourg-ba, az Európa park-ba, de ez most idén kimaradt. Majd talán jövőre.

Miegymás - Képzelt beszélgetések, Olaszországból:

- Mérnök úr!
- Mondd, Luigi!
- A kivitelezők kérdezik, hogy a sztrádafelhajtón a gyorsítósáv tényleg csak 50 méter legyen? Azt mondják, hogy a nagyobb autók nem tudnak ilyen rövid úton felgyorsulni és felhajtani.
- Szieszta idő van, Luigi, hagyj!
- Oh, ne haragudjon a zavarásért, mérnök úr. Megmondom neki, hogy jó lesz az úgy.

Később: 

- Mérnök úr!
- Mi van már megint, Luigi?
- Azt is kérdezik, hogy a nagyobb kanyarok elé kitegyenek-e a hegyi szakaszon sebességkorlátozó táblát?
- Ugyan, Luigi, ki figyelne azokra a táblákra itt Itáliában? Felesleges...
- Rendben, mérnök úr.

Eközben egy olasz országúton:

- Nézd! Nézd, nézd! Giovanni, nézd már!
- Mit akarsz, Donatella? 
- Nézd Giovanni! Ott előttünk. Csodás jelenség, nem? Mi lehet az?
- Managgia, Donatella! Valóban. Mi lehet?
- Nem tudom, Giovanni, de csodás. Sárga és villog is.
- Donatella, ha szeretsz egy kicsit is, szerzel egy ilyet nekem a születésnapomra a mi autónkra is. Kerül, amibe kerül. Nem tudom miért villog az a sárga lámpa, de én is akarok egy ilyet az enyémre.

Mindeközben két svájci vezetés közben:

- Te, Johann: miért mennek hirtelen azok az olaszok az eddigi 119 helyett most már 160-nal, immár két sáv között félúton az autópályán?
- Nem tudom, Hilde, de köze lehet ahhoz, hogy átléptük a svájci-olasz határt.