Otthon. A hely, ahol nem 50x50 centis a zuhanyzó. A hely, ahol akár 5 méterrel is arrébb mehetek, ha hülye éppen az egyik gyerek. Sőt, akár a másik helyiségbe is átmehetek, mert van olyan. 

Azért az egyik szemem sír, míg a másik nevet. Egyrészt jó lesz a saját ágyamban aludni végre, nem műanyag kemping-tányérből reggelizni, hozzá nem nescafé kávét inni, és az ágyban nem hallani egyszerre három másik hortyogást/szuszogást.

A másik szemem azért sír, mert ez a vándorlós nyaralás nagy élmény, ezt a részét még 2 hónapig elviselném mosolyogva. Annyi szép helyen csak átrohantunk, 16 nap nem elég idő ennyi jó helyre.

De hát a szabadság véget ért, így hazaértünk. Egy órával később, mert az M1-en útzár nőtt egy baleset miatt. Húzzuk meg a zárómérleget.

Amit nem vittünk magunkkal:

- kocsikerék kitámasztó háromszöget, mert a mostani kocsihoz nem adtak, és nem vettem észre átvételkor,

- slagot, mert ezt sem adtak és nem jutott eszünkbe, és mivel nem minden kempingben / parkolóban van, slag nélkül nehéz pár szár liter vizet megkérni, hogy a tartályba menjen át a csapból - így vettünk menet közben

- elég torokfertőtelenítő tablettát, mert a gyerekek korlátlan számú napon képesek torokfájósak lenni.

- mindenkinek esernyőt, mert túl optimisták voltunk. :)

Amit vittünk, de nem kellett:

Ez egy túl hosszú lista lenne...

Amit kaptunk:

Sok-sok élményt, számtalan szebbnél szebb helyet láttunk. Tenger és tó, sok (nekem elég) fürdés, városnézés, szép hegyek és tájak, kirándulás, biciklizés, társasozás / játék. Mindenből jutott.

Időjárás:

So-so. Tulajdonképpen minden napot kihasználtunk, de a második hét elég esős volt, és a tervezett haladási irányunkat megtörte, hogy elkerüljük az egy hetes esőt. Mentünk volna még északra a Fekete-erdőbe, Strassbourg-ba, az Európa park-ba, de ez most idén kimaradt. Majd talán jövőre.

Miegymás - Képzelt beszélgetések, Olaszországból:

- Mérnök úr!
- Mondd, Luigi!
- A kivitelezők kérdezik, hogy a sztrádafelhajtón a gyorsítósáv tényleg csak 50 méter legyen? Azt mondják, hogy a nagyobb autók nem tudnak ilyen rövid úton felgyorsulni és felhajtani.
- Szieszta idő van, Luigi, hagyj!
- Oh, ne haragudjon a zavarásért, mérnök úr. Megmondom neki, hogy jó lesz az úgy.

Később: 

- Mérnök úr!
- Mi van már megint, Luigi?
- Azt is kérdezik, hogy a nagyobb kanyarok elé kitegyenek-e a hegyi szakaszon sebességkorlátozó táblát?
- Ugyan, Luigi, ki figyelne azokra a táblákra itt Itáliában? Felesleges...
- Rendben, mérnök úr.

Eközben egy olasz országúton:

- Nézd! Nézd, nézd! Giovanni, nézd már!
- Mit akarsz, Donatella? 
- Nézd Giovanni! Ott előttünk. Csodás jelenség, nem? Mi lehet az?
- Managgia, Donatella! Valóban. Mi lehet?
- Nem tudom, Giovanni, de csodás. Sárga és villog is.
- Donatella, ha szeretsz egy kicsit is, szerzel egy ilyet nekem a születésnapomra a mi autónkra is. Kerül, amibe kerül. Nem tudom miért villog az a sárga lámpa, de én is akarok egy ilyet az enyémre.

Mindeközben két svájci vezetés közben:

- Te, Johann: miért mennek hirtelen azok az olaszok az eddigi 119 helyett most már 160-nal, immár két sáv között félúton az autópályán?
- Nem tudom, Hilde, de köze lehet ahhoz, hogy átléptük a svájci-olasz határt.

Tegnap este éjfél fele értünk Schlögen-be, egy pici Duna-parti faluba. A kemping már zárva volt, így egy parkolóban éjszakáztunk. 

Reggel beálltunk a folyóparti teraszos kempingnek egy szép kilátásos parkolóhelyére.

Az idő nem volt túl jó, kicsit borús, hűvös, de legalább nem esett az eső. Mondhatjuk, igazi kiránduló- és biciklizőidő volt.

Délután így el is mentünk biciklizni. Ezért jöttünk pont ide tegnap, mivel a Passau-Bécs szépen kiépített kerékpár-útvonalnak talán ez a legszebb része. A Duna itt 2-3 S kanyart is leír, hasonlót kell elképzelni, mint a magyar Duna-kanyar, csak kisebb dombokkal, melyek erdőkkel vannak tele. A folyó itt persze kisebb, és erősebbek és szűkebbek az S kanyarok. Egy szép nagy túrát sikerült összehozni, összesen kb. 60 km-es távval. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hazafele a másik parton indultunk el, majd egy kis biciklis komppal keltünk át a Dunán.

• 
• 
• 
• 
• 

Ideje volt hazafele indulni, hogy ne egyben kelljen levezetni a hosszú utat. Konstanz felé vettük az irányt, ahol Mainau szigetet látogattuk meg, ahol az egész sziget egy nagy gyönyörű botanikus kert.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A sziget után még egy nagyobb adag távolságot letudtunk, és Ausztriáig nyomta Attila a pedált.

Szóval, szerda este Locarno-ba indultunk Bellinzonából. Nem értünk oda. Útközben ugyanis Réka olvasott a neten egy szép helyről, ahova egy fél órás kitérőt készültünk tenni. Hogy a kitérő hosszabb lett, sőt, letérített minket Locarno felől teljesen, arról a Tripadvisor és a Google egyaránt hibás koordinátája, na és persze a hely szépsége is tehet. 

A Verzasca-völgy nem félórás látnivalót kínál ugyanis, hanem akár egy egyhetes önálló nyaraláshoz elegendő látnivalót és kirándulóhelyet is kínál. Mi végül egy napot maradtunk.

Szerda este a völgybe befele jövet sajnos megjött az égi áldás, így az első élményeinket a patakvölgyben szakadó esőben szereztük. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A sok szépséget napsütésben is meg szerettük volna nézni, így úgy döntöttünk, itt maradunk. A völgy autóval megközelíthető végében, Sonogno-ban a lakóautó parkolóban éjszakáztunk, majd reggel - immár napsütésben - ezt láttuk:

Reggeli után a fiúk kirándulni indultak a völgy végébe hegynek fel, a lányok pedig a környéken, hegynek nem fel. 

Lányok, erről maradtatok le:

• 
• 
• 
• 
• 

Délután összepakoltunk, és elindultunk völgynek le.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A völgy alsó részén egy óriási gátnál is megálltunk, mely a GoldenEye film gátas helyszíne volt, rajta bungee jumping,

• 
• 
• 
• 
• 

A gátról fantasztikus a kilátás felfele és lefele is.

Délután észak felé, vettük az irányt, és az esős Zürich-ben éjszakáztunk, ahol barátokat villámlátogattunk meg.

Bellinzona - a dél-svájci, olasz nyelvi Ticino kanton központja - különleges hely: három középköri vár is ékesíti a várost. Az UNESCO világörökség részeként nyilvántartott, nagyon szép állapotú várak rendszert alkotnak, várfallal és alagúttal voltak/vannak összekötve egymással is, és elzárták a teljes völgyet.

"Bellinzona völgyszűkületében számos útvonal fut össze: a forgalom számára kiépített átjárók mellett – mint a Nufenen-, Szent Gotthárd-, Lukmanier- és Nagy Szent Bernát-hágó – korábban a Greinán, valamint Domodossola-Centovalli-San Jorio-Veltlin nyugat-keleti útvonalon is sűrű lovas-, gyalogos- és málhás forgalom volt. Ezek az útvonalak egyetlen, néhány kilométer hosszúságú úttá fonódtak össze Bellinzonánál, majd elhagyva a várost ismét elágaztak, hogy különböző módon – szárazföldön vagy vízen – érjék el a lombardiai Pó-síkságot. A terület stratégiai jelentősége egyértelmű volt, a topográfiai adottságok pedig kedvezőek voltak egy erődítményrendszer létrehozásához. Aki ellenőrzése alatt tartotta a völgyet, az uralni tudta az áthaladó áruforgalmat, illetve a kereskedelmet és ezzel nagy befolyással bírt a történelem alakulására." (wikipedia)

A várak többször is gazdát cseréltek, de hosszabban Milanó hercegségéhez tartoztak, és észak felől védték a hercegséget a svájci kantonoktól. Az 1500-as évek elején cseréltek végleg gazdát, akkor kerültek a svájci kantonok fennhatósága alá, és már csak másik funkciójuk maradt meg: az észak-déli kereskedelem után szép vámot szedhettek.

A három vár közül a középső, a Castello di Montebello a domboldalon áll, a város felett a domboldalon. 

• 
• 
• 
• 
• 

 

A belváros felett álló, a három közül a legnagyobb épületegyüttes a Castelgrande, melybe le- majd a városból felsétáltunk:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Alulról a felső várak:

És végül a legfelső, legkisebb vár:

• 
• 
• 
• 

Mivel az időjárás térképek szerint tőlük északra még esős idő lesz, de Ticino legnagyobb része állítólag megússza a további esőt, így úgy döntöttünk, 1-2 napot még délen maradunk. Locarno felé vesszük majd az irányt.

Azzal zártuk az előző nap beszámolóját, hogy találtunk egy partmenti kempinget a Lugánói-tó partján. Nos, a kemping valóban jó választás volt, medencéje és tóparti homokos strandja is volt. Hétfő este persze még fogalmunk sem volt arról, hogy ezt ki tudjuk-e majd használni, vagy az eső mindezt feleslegessé teszi.

Kedd reggel napsütéses reggelre ébredtünk. Egyelőre jónak ígérkezett a helyzet. Az időjárás-jelentés szórványos esőt ígért a napra, így igyekeztünk kihasználni a jó időt, és strandolni amennyit csak lehet. Készült egy nagy homokvár is, aminek a várárka a tóparti zuhany lefolyójához lett integrálva, így igazán élethű lett a végeredmény.

• 
• 
• 

A várépítést egy váratlanul érkező csúnya vihar szakította félbe. Bemenekültünk a lakóautóba, és sikerült biztonságba helyezni a teregetőről a száradó dolgokat, valamint a kempingcuccokat is. Kb. egy órán át ömlött az eső, amire a füves parkolós-beton utas kemping nem volt felkészülve. A szomszédok gyerekei az időközben bokáig erő vízben rollereztek, fiatalok pedig hasra feküdtek a vízben és úszást imitáltak a betonon megállt 20 centis vízben. 

• 
• 
• 

Rövid kupaktanács után úgy döntöttünk a vihar vége felé, hogy mégsem maradunk 2-3 napot, mint eredetileg terveztük, hanem továbbállunk, mivel a kempingben a vihar után 1-2 napig úgyis bokáig erő sár lesz, így jobban járunk egy aszfaltos parkolóval éjszakára. Egy gyors esti bevásárlás után útra keltünk, és átautóztunk a közeli Bellinzonába. Az egyik vár parkolójába álltunk be éjszakára.

De a várakról bővebben majd a következő post-ban. 

 

Tegnap délután "sátrat bontottunk" a Garda tónál, és beálltunk a vasárnap esti tó körüli dugóba. Hasonlóan nagy élmény, mint a Balaton északi partjáról Budapestre jutni egy nyári vasárnap este. 

Olasz Svájc felé vettük az irányt, és hogy a dugó egy részét kikerüljük, északnak indultunk, hogy pár hegyen átkelve jussunk el olasz Svájcba. A foci döntőt természetesen nem hagyhattuk ki, így 9 óra előtt parkolóhelyet akartunk találni. A választás egy hegyi folyócska melletti drafting centrum melletti lakóautó-parkolóra esett. Mint utóbb kiderült, a lakóautóparkoló funkció megszűnt, de ettől még egy csodás helyen, vízcsobogás mellett éjszakáztunk.

A Waze-nak közben megköszöntük este, hogy elöször egy kerékpárúton keresztül át akart a parkolóba vinni minket, majd a Google Maps egy olasz hegyi falu sikátorán át javasolt kerülőt. Végül meglett a parkoló 9-ig.

• 
• 
• 

 Másnap reggeli után nagy hümmögésbe kezdtünk. Az időjárás-előrejelzés szerint ugyanis minden további északabbi célpontunkon a következő 3-5 napban esni fog az eső. 

Úgy döntöttünk egyelőre bevállaljuk a 30% esélyt, hogy az előrejelzés túloz, és némi eső mellett lesz esőmentes idő is, és folytatjuk az utat északnyugat felé. 

Este 7 előtt meg is érkeztünk Lugano-ba, épp mikor csepegni , majd esni kezdett az eső. Az idő viszont még meleg volt, és az eső miatt esőerdősen párás is, így nem fáztunk. 

A tervet nem hagytuk felborulni, így egy esős esti városnézéssel folytattuk az estét Lugano-ban. 

• 
• 
• 
• 
• 

Svájc nagy kedvencem, gyönyörű a táj, szépek és rendezettek a városok, nem kivétel Lugano sem, melynek a tóparti fekvése és mediterrán klímája különösen szép adottságokat ad.

Az estét egy hegytől hegyig tartó szivárvány koronázta meg, amit a lakóautóhoz visszafelé tartva láttunk.

Később, még este találtunk egy klassz partmenti kempinget is Lugano szomszédságában, és itt várjuk a holnapra ígért egész napos esőt. Ha tényleg ez lesz, akkor esőben-tóban-fürdős és társasjátékozós nap lesz. Ha esetleg lesz némi napsütés, akkor irány a közeli Bellinzona.

Az útileírások szerint a Garda-tó környéke a hegyi- és túrakerékpárosok paradicsoma. Valóban, a városban mi is sok kerékpárost láttunk, és a város tele van bicikli-kölcsönzőkkel is.

A városka, Riva del Garda nyugati csúcskéből indul egy híres biciklis túra útvonal, a Via Polale, fel a tóparton, a szikla oldalában a hegyekbe. A szintkülönbség 400 méter, kb. 5-6 km hosszan. A kicsikre tekintettel gyalogtúrává alakítottam, mert a folyamatos emelkedőt nem bírták volna. Én meg az állandó panaszkodást nem bírtam volna, szóval a gyalogtúra win-win-nek tűnt. 

Mivel a lakóautó-parkoló a város túlsó sarkában volt, 15 perces biciklizéssel kezdtük a túrát, átbicikliztünk a városon, egyben a városnézést is kipipálva. 

• 
• 
• 

Majd a biciklikre lakat került és nekiindultunk az emelkedőnek. A túrán végig nagyon szép a kilátás, folyamatosan emelkedik a terep a kb. 5 km során, és kb 3,5-4 km-t a tengerparton a sziklába vésett úton halad. A képek önmagukért beszélnek:

• 
• 
• 
• 
• 

A péntek semmittevéssel, akarom mondani aktív pihenéssel telt a Garda tó partján. A lakóautó és a tópart közti 5 métert sokszor sikerült megtenni, többször is úsztunk, pancsoltunk.

• 
• 
• 

Másnap, szombat reggel egy búcsúfürdés után elhagytuk a tóparti kempingünket, és elindultunk a tó északi csücskébe, mert Atti kinézett egy szép kilátással kecsegtető túraútvonalat ott másnapra.

A tó nyugati partján az utunk szinte végig közvetlenül a part mentén vezet, alagútból ki, aztán be, és újra ki-be. Néha áthalad egy kisebb hangulatos part menti városon. Láthatóan gazdag környék.  Egymás mellett sorakoznak az 5 csillagos luxus hotelek és kisebb-nagyobb villák a hegyoldalban, elmondhatatlanul csodás kilátással a tóra és a szemközti hegyoldalra. Pálmafák, leanderfák és bokrok, szikrázó napsütés. A Garda-tó ezen a részen már egészen elszűkül hosszanti, északi irányba, így a csőben, a jó szélben már megjelennek a vitorlások is.

Az utak, a parkolóhelyek mindenhol szűkösek, a sziklák tövében érezhetően nehezen találnak és tudnak csinálni helyet az itt lakók. Olyan mintha minden éppen csak átférne a tű fokán, mi is a behemót lakóautónkkal.

Végül két alagút közt találunk egy pihenőt az út mentén, ahol kényelmesen elférünk, sőt még ebédelni is ki tudunk ülni az autó mellé. A part mellett több tíz méteres szakadék hívogatja az örülteket a csobbanásra a mélybe, de szerencsére nincsenek.:) Kicsit félelmetes korlát nélkül lenézni a semmibe.

Délutánra elértük a kiszemelt úticélt, Riva del Garda-t. Helyes part menti városka a legészakibb csücsökben. Kis szerencsével éppen csak lett helyünk a lakóautó-parkolóban, a környéken nem sok van, így elég nagy a túljelentkezés. Leparkolunk és irány a strand…

 

A kicsike strand szakasz égig érő hegyek tövében fekszik, és zsúfoltságig tele van. Nem csak a pancsolók körében kedvelt hely, külön kijelölt partszakasza van szörfözőknek, vélhetően fekvése miatt a hegyek felől vagy közül érkező szélben mindig lehet siklani.

Esti társasjáték, elégedettség az eredményekkel, és alvás…