Otthon. A hely, ahol nem 50x50 centis a zuhanyzó. A hely, ahol akár 5 méterrel is arrébb mehetek, ha hülye éppen az egyik gyerek. Sőt, akár a másik helyiségbe is átmehetek, mert van olyan. 

Azért az egyik szemem sír, míg a másik nevet. Egyrészt jó lesz a saját ágyamban aludni végre, nem műanyag kemping-tányérből reggelizni, hozzá nem nescafé kávét inni, és az ágyban nem hallani egyszerre három másik hortyogást/szuszogást.

A másik szemem azért sír, mert ez a vándorlós nyaralás nagy élmény, ezt a részét még 2 hónapig elviselném mosolyogva. Annyi szép helyen csak átrohantunk, 16 nap nem elég idő ennyi jó helyre.

De hát a szabadság véget ért, így hazaértünk. Egy órával később, mert az M1-en útzár nőtt egy baleset miatt. Húzzuk meg a zárómérleget.

Amit nem vittünk magunkkal:

- kocsikerék kitámasztó háromszöget, mert a mostani kocsihoz nem adtak, és nem vettem észre átvételkor,

- slagot, mert ezt sem adtak és nem jutott eszünkbe, és mivel nem minden kempingben / parkolóban van, slag nélkül nehéz pár szár liter vizet megkérni, hogy a tartályba menjen át a csapból - így vettünk menet közben

- elég torokfertőtelenítő tablettát, mert a gyerekek korlátlan számú napon képesek torokfájósak lenni.

- mindenkinek esernyőt, mert túl optimisták voltunk. :)

Amit vittünk, de nem kellett:

Ez egy túl hosszú lista lenne...

Amit kaptunk:

Sok-sok élményt, számtalan szebbnél szebb helyet láttunk. Tenger és tó, sok (nekem elég) fürdés, városnézés, szép hegyek és tájak, kirándulás, biciklizés, társasozás / játék. Mindenből jutott.

Időjárás:

So-so. Tulajdonképpen minden napot kihasználtunk, de a második hét elég esős volt, és a tervezett haladási irányunkat megtörte, hogy elkerüljük az egy hetes esőt. Mentünk volna még északra a Fekete-erdőbe, Strassbourg-ba, az Európa park-ba, de ez most idén kimaradt. Majd talán jövőre.

Miegymás - Képzelt beszélgetések, Olaszországból:

- Mérnök úr!
- Mondd, Luigi!
- A kivitelezők kérdezik, hogy a sztrádafelhajtón a gyorsítósáv tényleg csak 50 méter legyen? Azt mondják, hogy a nagyobb autók nem tudnak ilyen rövid úton felgyorsulni és felhajtani.
- Szieszta idő van, Luigi, hagyj!
- Oh, ne haragudjon a zavarásért, mérnök úr. Megmondom neki, hogy jó lesz az úgy.

Később: 

- Mérnök úr!
- Mi van már megint, Luigi?
- Azt is kérdezik, hogy a nagyobb kanyarok elé kitegyenek-e a hegyi szakaszon sebességkorlátozó táblát?
- Ugyan, Luigi, ki figyelne azokra a táblákra itt Itáliában? Felesleges...
- Rendben, mérnök úr.

Eközben egy olasz országúton:

- Nézd! Nézd, nézd! Giovanni, nézd már!
- Mit akarsz, Donatella? 
- Nézd Giovanni! Ott előttünk. Csodás jelenség, nem? Mi lehet az?
- Managgia, Donatella! Valóban. Mi lehet?
- Nem tudom, Giovanni, de csodás. Sárga és villog is.
- Donatella, ha szeretsz egy kicsit is, szerzel egy ilyet nekem a születésnapomra a mi autónkra is. Kerül, amibe kerül. Nem tudom miért villog az a sárga lámpa, de én is akarok egy ilyet az enyémre.

Mindeközben két svájci vezetés közben:

- Te, Johann: miért mennek hirtelen azok az olaszok az eddigi 119 helyett most már 160-nal, immár két sáv között félúton az autópályán?
- Nem tudom, Hilde, de köze lehet ahhoz, hogy átléptük a svájci-olasz határt.

Tegnap este éjfél fele értünk Schlögen-be, egy pici Duna-parti faluba. A kemping már zárva volt, így egy parkolóban éjszakáztunk. 

Reggel beálltunk a folyóparti teraszos kempingnek egy szép kilátásos parkolóhelyére.

Az idő nem volt túl jó, kicsit borús, hűvös, de legalább nem esett az eső. Mondhatjuk, igazi kiránduló- és biciklizőidő volt.

Délután így el is mentünk biciklizni. Ezért jöttünk pont ide tegnap, mivel a Passau-Bécs szépen kiépített kerékpár-útvonalnak talán ez a legszebb része. A Duna itt 2-3 S kanyart is leír, hasonlót kell elképzelni, mint a magyar Duna-kanyar, csak kisebb dombokkal, melyek erdőkkel vannak tele. A folyó itt persze kisebb, és erősebbek és szűkebbek az S kanyarok. Egy szép nagy túrát sikerült összehozni, összesen kb. 60 km-es távval. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hazafele a másik parton indultunk el, majd egy kis biciklis komppal keltünk át a Dunán.

• 
• 
• 
• 
• 

Ideje volt hazafele indulni, hogy ne egyben kelljen levezetni a hosszú utat. Konstanz felé vettük az irányt, ahol Mainau szigetet látogattuk meg, ahol az egész sziget egy nagy gyönyörű botanikus kert.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A sziget után még egy nagyobb adag távolságot letudtunk, és Ausztriáig nyomta Attila a pedált.

Szóval, szerda este Locarno-ba indultunk Bellinzonából. Nem értünk oda. Útközben ugyanis Réka olvasott a neten egy szép helyről, ahova egy fél órás kitérőt készültünk tenni. Hogy a kitérő hosszabb lett, sőt, letérített minket Locarno felől teljesen, arról a Tripadvisor és a Google egyaránt hibás koordinátája, na és persze a hely szépsége is tehet. 

A Verzasca-völgy nem félórás látnivalót kínál ugyanis, hanem akár egy egyhetes önálló nyaraláshoz elegendő látnivalót és kirándulóhelyet is kínál. Mi végül egy napot maradtunk.

Szerda este a völgybe befele jövet sajnos megjött az égi áldás, így az első élményeinket a patakvölgyben szakadó esőben szereztük. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A sok szépséget napsütésben is meg szerettük volna nézni, így úgy döntöttünk, itt maradunk. A völgy autóval megközelíthető végében, Sonogno-ban a lakóautó parkolóban éjszakáztunk, majd reggel - immár napsütésben - ezt láttuk:

Reggeli után a fiúk kirándulni indultak a völgy végébe hegynek fel, a lányok pedig a környéken, hegynek nem fel. 

Lányok, erről maradtatok le:

• 
• 
• 
• 
• 

Délután összepakoltunk, és elindultunk völgynek le.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A völgy alsó részén egy óriási gátnál is megálltunk, mely a GoldenEye film gátas helyszíne volt, rajta bungee jumping,

• 
• 
• 
• 
• 

A gátról fantasztikus a kilátás felfele és lefele is.

Délután észak felé, vettük az irányt, és az esős Zürich-ben éjszakáztunk, ahol barátokat villámlátogattunk meg.

Bellinzona - a dél-svájci, olasz nyelvi Ticino kanton központja - különleges hely: három középköri vár is ékesíti a várost. Az UNESCO világörökség részeként nyilvántartott, nagyon szép állapotú várak rendszert alkotnak, várfallal és alagúttal voltak/vannak összekötve egymással is, és elzárták a teljes völgyet.

"Bellinzona völgyszűkületében számos útvonal fut össze: a forgalom számára kiépített átjárók mellett – mint a Nufenen-, Szent Gotthárd-, Lukmanier- és Nagy Szent Bernát-hágó – korábban a Greinán, valamint Domodossola-Centovalli-San Jorio-Veltlin nyugat-keleti útvonalon is sűrű lovas-, gyalogos- és málhás forgalom volt. Ezek az útvonalak egyetlen, néhány kilométer hosszúságú úttá fonódtak össze Bellinzonánál, majd elhagyva a várost ismét elágaztak, hogy különböző módon – szárazföldön vagy vízen – érjék el a lombardiai Pó-síkságot. A terület stratégiai jelentősége egyértelmű volt, a topográfiai adottságok pedig kedvezőek voltak egy erődítményrendszer létrehozásához. Aki ellenőrzése alatt tartotta a völgyet, az uralni tudta az áthaladó áruforgalmat, illetve a kereskedelmet és ezzel nagy befolyással bírt a történelem alakulására." (wikipedia)

A várak többször is gazdát cseréltek, de hosszabban Milanó hercegségéhez tartoztak, és észak felől védték a hercegséget a svájci kantonoktól. Az 1500-as évek elején cseréltek végleg gazdát, akkor kerültek a svájci kantonok fennhatósága alá, és már csak másik funkciójuk maradt meg: az észak-déli kereskedelem után szép vámot szedhettek.

A három vár közül a középső, a Castello di Montebello a domboldalon áll, a város felett a domboldalon. 

• 
• 
• 
• 
• 

 

A belváros felett álló, a három közül a legnagyobb épületegyüttes a Castelgrande, melybe le- majd a városból felsétáltunk:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Alulról a felső várak:

És végül a legfelső, legkisebb vár:

• 
• 
• 
• 

Mivel az időjárás térképek szerint tőlük északra még esős idő lesz, de Ticino legnagyobb része állítólag megússza a további esőt, így úgy döntöttünk, 1-2 napot még délen maradunk. Locarno felé vesszük majd az irányt.

Azzal zártuk az előző nap beszámolóját, hogy találtunk egy partmenti kempinget a Lugánói-tó partján. Nos, a kemping valóban jó választás volt, medencéje és tóparti homokos strandja is volt. Hétfő este persze még fogalmunk sem volt arról, hogy ezt ki tudjuk-e majd használni, vagy az eső mindezt feleslegessé teszi.

Kedd reggel napsütéses reggelre ébredtünk. Egyelőre jónak ígérkezett a helyzet. Az időjárás-jelentés szórványos esőt ígért a napra, így igyekeztünk kihasználni a jó időt, és strandolni amennyit csak lehet. Készült egy nagy homokvár is, aminek a várárka a tóparti zuhany lefolyójához lett integrálva, így igazán élethű lett a végeredmény.

• 
• 
• 

A várépítést egy váratlanul érkező csúnya vihar szakította félbe. Bemenekültünk a lakóautóba, és sikerült biztonságba helyezni a teregetőről a száradó dolgokat, valamint a kempingcuccokat is. Kb. egy órán át ömlött az eső, amire a füves parkolós-beton utas kemping nem volt felkészülve. A szomszédok gyerekei az időközben bokáig erő vízben rollereztek, fiatalok pedig hasra feküdtek a vízben és úszást imitáltak a betonon megállt 20 centis vízben. 

• 
• 
• 

Rövid kupaktanács után úgy döntöttünk a vihar vége felé, hogy mégsem maradunk 2-3 napot, mint eredetileg terveztük, hanem továbbállunk, mivel a kempingben a vihar után 1-2 napig úgyis bokáig erő sár lesz, így jobban járunk egy aszfaltos parkolóval éjszakára. Egy gyors esti bevásárlás után útra keltünk, és átautóztunk a közeli Bellinzonába. Az egyik vár parkolójába álltunk be éjszakára.

De a várakról bővebben majd a következő post-ban. 

 

Tegnap délután "sátrat bontottunk" a Garda tónál, és beálltunk a vasárnap esti tó körüli dugóba. Hasonlóan nagy élmény, mint a Balaton északi partjáról Budapestre jutni egy nyári vasárnap este. 

Olasz Svájc felé vettük az irányt, és hogy a dugó egy részét kikerüljük, északnak indultunk, hogy pár hegyen átkelve jussunk el olasz Svájcba. A foci döntőt természetesen nem hagyhattuk ki, így 9 óra előtt parkolóhelyet akartunk találni. A választás egy hegyi folyócska melletti drafting centrum melletti lakóautó-parkolóra esett. Mint utóbb kiderült, a lakóautóparkoló funkció megszűnt, de ettől még egy csodás helyen, vízcsobogás mellett éjszakáztunk.

A Waze-nak közben megköszöntük este, hogy elöször egy kerékpárúton keresztül át akart a parkolóba vinni minket, majd a Google Maps egy olasz hegyi falu sikátorán át javasolt kerülőt. Végül meglett a parkoló 9-ig.

• 
• 
• 

 Másnap reggeli után nagy hümmögésbe kezdtünk. Az időjárás-előrejelzés szerint ugyanis minden további északabbi célpontunkon a következő 3-5 napban esni fog az eső. 

Úgy döntöttünk egyelőre bevállaljuk a 30% esélyt, hogy az előrejelzés túloz, és némi eső mellett lesz esőmentes idő is, és folytatjuk az utat északnyugat felé. 

Este 7 előtt meg is érkeztünk Lugano-ba, épp mikor csepegni , majd esni kezdett az eső. Az idő viszont még meleg volt, és az eső miatt esőerdősen párás is, így nem fáztunk. 

A tervet nem hagytuk felborulni, így egy esős esti városnézéssel folytattuk az estét Lugano-ban. 

• 
• 
• 
• 
• 

Svájc nagy kedvencem, gyönyörű a táj, szépek és rendezettek a városok, nem kivétel Lugano sem, melynek a tóparti fekvése és mediterrán klímája különösen szép adottságokat ad.

Az estét egy hegytől hegyig tartó szivárvány koronázta meg, amit a lakóautóhoz visszafelé tartva láttunk.

Később, még este találtunk egy klassz partmenti kempinget is Lugano szomszédságában, és itt várjuk a holnapra ígért egész napos esőt. Ha tényleg ez lesz, akkor esőben-tóban-fürdős és társasjátékozós nap lesz. Ha esetleg lesz némi napsütés, akkor irány a közeli Bellinzona.

Az útileírások szerint a Garda-tó környéke a hegyi- és túrakerékpárosok paradicsoma. Valóban, a városban mi is sok kerékpárost láttunk, és a város tele van bicikli-kölcsönzőkkel is.

A városka, Riva del Garda nyugati csúcskéből indul egy híres biciklis túra útvonal, a Via Polale, fel a tóparton, a szikla oldalában a hegyekbe. A szintkülönbség 400 méter, kb. 5-6 km hosszan. A kicsikre tekintettel gyalogtúrává alakítottam, mert a folyamatos emelkedőt nem bírták volna. Én meg az állandó panaszkodást nem bírtam volna, szóval a gyalogtúra win-win-nek tűnt. 

Mivel a lakóautó-parkoló a város túlsó sarkában volt, 15 perces biciklizéssel kezdtük a túrát, átbicikliztünk a városon, egyben a városnézést is kipipálva. 

• 
• 
• 

Majd a biciklikre lakat került és nekiindultunk az emelkedőnek. A túrán végig nagyon szép a kilátás, folyamatosan emelkedik a terep a kb. 5 km során, és kb 3,5-4 km-t a tengerparton a sziklába vésett úton halad. A képek önmagukért beszélnek:

• 
• 
• 
• 
• 

A péntek semmittevéssel, akarom mondani aktív pihenéssel telt a Garda tó partján. A lakóautó és a tópart közti 5 métert sokszor sikerült megtenni, többször is úsztunk, pancsoltunk.

• 
• 
• 

Másnap, szombat reggel egy búcsúfürdés után elhagytuk a tóparti kempingünket, és elindultunk a tó északi csücskébe, mert Atti kinézett egy szép kilátással kecsegtető túraútvonalat ott másnapra.

A tó nyugati partján az utunk szinte végig közvetlenül a part mentén vezet, alagútból ki, aztán be, és újra ki-be. Néha áthalad egy kisebb hangulatos part menti városon. Láthatóan gazdag környék.  Egymás mellett sorakoznak az 5 csillagos luxus hotelek és kisebb-nagyobb villák a hegyoldalban, elmondhatatlanul csodás kilátással a tóra és a szemközti hegyoldalra. Pálmafák, leanderfák és bokrok, szikrázó napsütés. A Garda-tó ezen a részen már egészen elszűkül hosszanti, északi irányba, így a csőben, a jó szélben már megjelennek a vitorlások is.

Az utak, a parkolóhelyek mindenhol szűkösek, a sziklák tövében érezhetően nehezen találnak és tudnak csinálni helyet az itt lakók. Olyan mintha minden éppen csak átférne a tű fokán, mi is a behemót lakóautónkkal.

Végül két alagút közt találunk egy pihenőt az út mentén, ahol kényelmesen elférünk, sőt még ebédelni is ki tudunk ülni az autó mellé. A part mellett több tíz méteres szakadék hívogatja az örülteket a csobbanásra a mélybe, de szerencsére nincsenek.:) Kicsit félelmetes korlát nélkül lenézni a semmibe.

Délutánra elértük a kiszemelt úticélt, Riva del Garda-t. Helyes part menti városka a legészakibb csücsökben. Kis szerencsével éppen csak lett helyünk a lakóautó-parkolóban, a környéken nem sok van, így elég nagy a túljelentkezés. Leparkolunk és irány a strand…

 

A kicsike strand szakasz égig érő hegyek tövében fekszik, és zsúfoltságig tele van. Nem csak a pancsolók körében kedvelt hely, külön kijelölt partszakasza van szörfözőknek, vélhetően fekvése miatt a hegyek felől vagy közül érkező szélben mindig lehet siklani.

Esti társasjáték, elégedettség az eredményekkel, és alvás…

A nagyobb látványosságok mellet Verona utcaképe is nagyon megkapó. Helyenként kopottas, de hangulatos épületek, macskaköves, gyalogos szűk utcácskák, virágok az ablakban, eldugott éttermek, és sült tengeri herkentyűk illata.

• 
• 
• 
• 
• 

Az Aréna előtt találhat kisebbik főtér felújított házai szinte díszletszerűen ölelik körbe a teret és valódi díszleteket amik a következő előadásra várnak. Olyan mintha egy romantikus film forgatásán lennénk.

• 
• 
• 
• 

 

Verona sokkal inkább bejött nekünk, mint előző nap Padova. Talán az elvárásainkat vittük lejjebb, talán a város hangulatosabb.

Itt is találtunk előző este egy szuper lakóautó parkolót, a belváros szélén, ideális helyen, sétatávolságra a belvárostól. Ez - talán a központi fekvése miatt - eléggé tömve volt, de egy éjszakára több, mint tökéletes volt. Volt azért még 4-5 szabad hely.

Ennek egy hátránya volt csak: nem volt áram. Mivel ez Olaszország, már nem lepődünk meg ilyeneken. (Ha figyelembe vesszük, hogy még magyarként is hányszor nézünk össze vagy jegyezzük meg, hogy "Na ez sem működik", "Na ez is igazi olasz megoldás", tiszta csoda, hogy úgy összességében azért valahogy még működik ez az ország.)

Veronai túránkat a Castelvecchio-nál kezdtük, egy középkori (1376-ban elkészült) folyóparti erődítménynél, melynek még a folyón átívelő saját hídja is erődített volt. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A városnéző sétát a Verona Arena felé folytattuk, mely a Piazza Bra-n elterülő római kori amfiteátrum. A római Colosseum-mal ellentétben ez a mai napig működik. A római korban ez is gladiátorharc-aréna volt elsősorban, a középkorban a külső-felső részét lebontották, hogy városfalat építsenek a köveiből. A többi része megúszta, és lovagi viadalokra, sportarénaként, ünnepségek, győzelmi felvonulások helyszíne volt, sőt, néha vásártérként is használták. 1910-es években elkezdtek benne operaelőadásokat tartani, ami azóta nyári hagyománnyá vált. Látogatásunkkor is éppen nézőtér foglalta el a nagyobb részét, és éppen színpadi díszleteket építettek egy esti előadáshoz.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Említést érdemel még a Torre di Lamberti, a Piazza della Erbe hangulatos tere mellett álló magas torony, az óváros legmagasabb pontja. Mi Dáviddal fent, a lányok lent. Hát erről a kilátásról maradtatok le lányok. :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Padova nem tett ránk összességében nagy benyomást. Valami hiányzik, amit kerestünk benne. Talán csak túl nagy várakozásokkal érkeztünk: az internetes útibeszámolók hangulatos középköri városkaként írták le, és ezt csak erős beleéléssel, és nyomokban fedeztük fel.

De kezdjük az elején. Padova külvárosában, a sztrádakörgyűrűtől nem messze található egy lakóautó pakoló. Szinte üres volt kedd esti érkezésünkkor, talán ha 2 lakóautó állt benne. 

Megszerettük ezeket a lakóautó-parkolókat, Szlovéniában és Olaszországban is elég sok van belőlük. A CamperSites nevű (iPhone) ingyenes app-ban egész jó kis térképes adatbázis van belőlük, és persze a lakóautó-kompatibilis kempingekről is. 

A lakóautó-parkolók kvázi sima aszfaltozott parkolók, azzal a különbséggel, hogy a lakóautók számára szükséges plusz infrastruktúra, pl. WC és szennyvíz leeresztő, ivóvíz feltöltési lehetőség, és áramvételi lehetőség is ki van építve. Valamint sok helyen körbe van kerítve, és be is van kamerázva. Minden van, ami egy kényelmes éjszakázáshoz kell. Arra jutottunk, hogy városnézéshez - a kempingekhez képest negyed-ötödannyiba kerülő parkolók - jobb választásnak bizonyulnak, mint a kempingek, amit inkább a hosszabb, pl. tóparti tartózkodáshoz választunk. 

A padovai lakóautó parkoló zseniális helyen van, mivel a városi gumikerekes villamos végállomásánál van. Így hagytuk a bicajokat a helyükön, és villamosra szálltunk délelőtt, és 15 perc alatt kényelmesen a belvárosban voltunk a villamossal. 

A Scrovegni Chapel-ben kezdtünk, ami egy 1305-ben elkészült, az építtetőjéről, Enrico Scrovegni olasz uzsorásról elnevezett kis kápolna. A családi palota mellé építették, és az első része a családnak fenntartott privát kápolna volt, a hátsó nagyobb része nyitva volt az utca felől a város népe számára. Az idősödő Scrovegni azért építtette állítólag, mert nem akart az uzsorás életmód miatt a pokolra kerülni. Mindenesetre gyönyörű freskók díszítik a teljes belső falat.

• 
• 
• 
• 

A belvárosban sétálva sok külön-külön szép ház van, de valahogy a teljes városkép nem adta meg nekünk a várt hangulatot.

• 
• 
• 

Külön szót érdemel a Palazzo della Regione, eredeti középkori rendeltetése szerint városháza volt. Az árkádos épületben az alsó szinten piac és apró boltok vannak, a felső szintet pedig eredetileg 3 helységre osztott, majd később egybenyitott nagy hall foglalja el.

• 
• 
• 
• 
• 

 Nem hiányozhat a - Velencéhez tartozás korából származó - a csatorna sem.

• 
• 
• 
• 

És végül a kedvenc képem a Botanikus Kertből, erről Réka már írt hosszabban...

Az 1545-ben alapított botanikus kertet a világ legrégebbi botanikus kertjének tartják, a botanikus kertek bölcsőjének.

A kert, melyet az UNESCO a világörökség részéé nyilvánított, mandalaszerűen megkomponált alaprajzzal vezeti körbe a nézelődőket a hűs ösvényeken, kisebb nagyobb gyógynövények, mérgező növények, bokrok, és fák sokaságán át.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A 2014-ben megnyílt 3 részes üvegház, nap- és vízenergiával működik, tele egzotikus virá

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Vérszomjas, ragadozó növény szekció.

• 
• 
• 

 

Egy kiadós reggeli után egy kis úszással kezdtük a napot. Az idő továbbra is csodás, 29-30 fok van. 

Majd délelőtt elővettük a bicikliket, és átkerekeztünk a szomszédos Piran-ba. Oda-vissza kb. 15 km volt, végig sík terep a parti úton, jól bírták a gyerekek is.

• 
• 
• 
• 

A piran-i félsziget csücskéből jól látszik a szomszédos két ország, Olaszország és Horvátország is. A Lucija kempingből amúgy sétatávolság lett volna a horvát határ. 

Felmásztunk a dombtetőn a régi várfalhoz, csodás fentről a kilátás az óvárosra!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A belváros kis zegzugos utcái és a tengerparti sétány is Velence hangulatát idézik. Nem véletlenül, Piran Velence fennhatósága alatt volt párszáz évig.

• 
• 
• 
• 

A "Lucija Camp"ing-be visszaérve úsztunk még egyet a tengerben, és kicsit napoztunk is egyet.

Aztán összepakoltunk, és Olaszország felé vettük az irányt. Most egy időre elbúcsúzunk a tengertől, és meglátogatjuk Padovát, utána pedig Veronát.

Az éjszakát egy Padova külvárosában levő lakóautó-parkolóban töltjük. 

 

• 
• 

 Tegnap esti séta a horvát határ felé.

Egy visszatekintő tegnap estére, nagyon sok kommentet nem igényel..

Csodaszép naplementénk volt hétfő este!

• 
• 
• 
• 
• 

Hétfő reggel még nagy terveink voltak a napot illetően, de nem vettük számításba, hogy a tengerparttól nehéz eltávolodni.

Így a nap egy klasszikus strandolos nap lett.:)

úszkálás, napon sütkérezés, fagyizás..

...és MINDENKI kapott pattogós rágót....nagy volt az öröm :)

Vacsi előtt még tartottunk egy nagy bevásárlást, így pár napig már nem maradunk éhen. :)

A biciklizés végül keddre maradt...